Változók láthatósága (scope)

A PowerShellben a változóknak van szabályozható láthatóságuk (scope). Az alapszabály, hogy egy adott környezetben létrehozott változók az alkörnyezetekben is láthatók. Környezet maga a PowerShell konzol, egy függvény, egy script. Ahogy ezeket egymásból meghívjuk generálódnak az al-, al-, … környezetek. A PowerShell konzol az un. „global” környezet, az összes többi, innen hívott függvény vagy szkript ennek alkörnyezete.

Nézzük az egyszerű láthatóság alapesetét:

[1]-ben létrehoztam egy $a változót, [2]-ben egy nagyon egyszerű függvényt, ami csak annyit csinál, hogy visszaadja $a-t, majd [3]-ban meghívtam ezt az fv nevű függvényt. Az eredmény látható: a függvény „látta” $a-t, ki tudta írni a tartalmát.

Nézzünk egy kicsit bonyolultabb esetet, mi van akkor, ha a függvényemnek is van egy $a változója:

[7]-ben az fv1 függvényem definiál egy $a-t, majd ki is írja. [8]-ban meg is kaptam a „belső” $a eredményét, de ettől függetlenül [9]-ben a „global” környezetből nézve az $a továbbra is az, ami volt. Azaz a gyerek környezet nem hat vissza a szülőre.

Ha szükségünk van külön a szülő változójára is a függvényen belül, akkor ezt meg tudjuk tenni a get-variable  cmdlet –scope  paraméterének beállításával. A „-scope 0” jelenti a saját környezetet, „-scope 1” jelenti a szülőkörnyezetet, „-scope 2” jelentené a nagyszülőt és így tovább:

[11]-ben a saját $a-t írja ki a get-variable, a következő példában pedig a szülő $a változóját:

A gyerek környezet függvénye meg is tudja változtatni a szülő környezet változóját, ha a set‑variable  cmdlet ugyanilyen –scope paraméterét megadjuk:

Itt a fv3 függvényben vége felé megváltoztatom a szülő $a változóját „változás”-ra.

A 0 és a legfelső környezetre némiképp egyszerűbb szintaxissal is hivatkozhatunk:

Egyébként vigyázni kell nagyon a függvényekkel! Az alábbi kis példában, ha a programozó abból a feltételezésből indul ki, hogy a $b az úgyis 0 kezdetben, így a $b=$b+5 értéke 5 lesz, akkor nagyot fog csalódni:

Mi történt itt? A láthatóság miatt az elront függvényben az értékadás jobb oldalán szereplő $b az a szülő $b-je, a bal oldali $b már a függvény belső $b-je. Tehát – bár a nevük ugyanaz – tárhely szempontjából különbözőek.

Ha nem szeretnénk, hogy egy változónkhoz valamelyik gyerek környezet hozzáférhessen, akkor nyilvánítsuk privátnak ezt a változót:

Ha egy függvénynek mégis ennek értékével kell dolgoznia, akkor természetesen paraméterátadással ez megtehető minden további nélkül, lényeg az, hogy a privát változókat a gyerek környezet nem fogja tudni a szülő tudta nélkül megváltoztatni.

Azonban azért így sem lehetünk teljes biztonságban, hiszen a get-variable és set-variable cmdletekkel még a privát változókat is elérhetjük:

A fenti példában láthatjuk, hogy annak ellenére, hogy privátnak definiáltam a $priv változómat, ennek ellenére a latom függvényem is el tudta érni a get-variable segítségével, sőt, a ront függvényem még meg is tudta változtatni az értékét.

Nézzünk további lehetőségeket! Definiáltam egy scope nevű függvényt, amellyel az „aa” betűkkel kezdődő nevű, helyi változónak látszó változókat listázom ki:

Ez alaphelyzetben nem ad találatot. Most definiálok egy $aa_felső változót, nézzük sajátjának tekinti-e a függvényem:

Ez sem adott találatot. Most szintén a PowerShell legfelsőbb szintjén definiálok egy újabb változót, de egy speciális opció, az AllScope megadásával:

Ebből az látható, hogy a függvény is sajátjának érzi az $aa_mindenütt változót! Olyannyira, hogy meg is lehet változtatni az értékét függvényből is:

És természetesen ha egy függvény definiál egy ugyanilyen nevű változót, akkor az nem újként jön létre, hanem a korábban létrehozott kap új értéket:

Privát, privát, privát

Egy Private felhasználást láttunk már, de nézzük ezt egy picit részletesebben. Amit korábban mutattam, a $Private:változó formátumban azt a New-Variable cmdlettel is természetesen el lehet érni:

A fenti példában a $titok változó alapban nem látható a gyerekkörnyezetként létrejövő függvényemben. Miután a TAB-kiegészítés is függvényként fut, ezért az ilyen változók neveit nem lehet kiegészíttetni sem. Viszont a Get-Variable látja a saját scope-jában:

Viszont van egy másik Private beállítás is, ez nem -option, hanem –visibility:

Látható, hogy az így felvett változó már láthatóság szempontjából elérhető egy al-scope-ból, de a Get‑Variable nem látja. És most jön a meglepetés:

A saját scope-ból nem szólítható meg. Ennek értelme nem a globális scope-ban van, hanem majd a következő fejezet végén nyer értelmet, és majd a modulok tárgyalásánál.

Word To HTML Converter