Nagyvállalati vagy egyéb komoly környezetben fontos, hogy a szkriptjeink ne tartalmazzanak olyan adatokat, amelyeket változtatgatnunk kell. Például a szkript fejlesztése közben egy tesz környezet szerveréhez kapcsolódunk, de aztán az éles környezetben ezt le kell cserélni az „igazi” szerverre. Vagy fejlesztés közben valamilyen tesztelésre használt felhasználói vagy alkalmazás-fiók nevében hívunk meg bizonyos cmdleteket, de az éles környezetben mást kell használnunk. Ha ezek az adatok benne lennének magában a szkriptben, akkor ezeket ide-oda kellene módosítani attól függően, hogy éppen hol futnak a szkriptek. A cél az lenne, hogy a fejlesztői környezetben letesztelt szkripthez már ne kelljen nyúlni, egy betűt se kelljen módosítani, hanem változtatás nélkül futhassanak az „éles” környezetben.
Ezt úgy tudjuk legegyszerűbben elérni, ha környezetfüggő beállításokat, konfigurációs adatokat nem tároljuk a szkriptben. Hanem akkor hol? Ha például Azure DevOps környezetben futnak a szkriptjeink, vagy valamilyen hasonló futtató rendszerben, akkor ott általában van lehetőségünk ebben a rendszerben változókat létrehozni és a szkriptünk így ezeket a változókat tudja felhasználni, ami tehát a fejlesztői paramétereket tartalmazza a fejlesztési környezetben és az éles adatokat tartalmazza a „Prod” környezetben. Ebben a fejezetben most nem ilyen modern környezetre készülünk fel, hanem egyszerűen egy külső adatfájlt fogunk használni a beállítások tárolására. De milyen fájlt érdemes választani erre a célra?