Kifejezés- és parancsfeldolgozás

A PowerShell két különböző üzemmódban képes értelmezni a beírt szöveget – kifejezés és parancs üzemmódban. Kifejezés üzemmódban a shell a legtöbb magas szintű programnyelvhez hasonlóan viselkedik: a számokat számnak tekinti, a karakterláncokat idézőjelek közé kell tennünk, stb. Kifejezések például a következők:

Parancs üzemmódban a karakterláncokhoz nincs szükség idézőjelekre, mivel a shell a változókon és a zárójelben lévő kifejezéseken kívül mindent karakterláncnak tekint. Ilyen módon értelmezi a parancsfeldolgozó az alábbi utasításokat:

Most már csak azt kellene tudnunk, hogy pontosan mi az, aminek hatására a PowerShell egyik vagy másik üzemmódot választja a parancsunk értelmezésére. Az üzemmódot az első beolvasott token (vagyis értelmezhető parancsdarab) fogja meghatározni az alábbiaknak megfelelően:

Kifejezés üzemmódba vált a PowerShell, ha a beírt szöveg számmal (vagy egy pont karaktert követő számmal), idézőjelek közé tett karakterlánccal, vagy $ jellel kezdődik.

Parancs üzemmódba vált a PowerShell, ha a beírt szöveg bármilyen betűvel, a &  karakterrel, egy pont utáni szóközzel, vagy pont utáni betűvel kezdődik.

A két üzemmód vegyes használatát zárójelezéssel érhetjük el, a zárójelek közötti szövegre minden esetben újra megtörténik az üzemmód meghatározása a fenti szempontok szerint.

A fenti példákon jól látható a két üzemmód közötti különbség és az üzemmód váltás kényszerítése. Az első utasítást a PowerShell kifejezés üzemmódban értelmezte, elvégezte a műveletet és kiírta az eredményt. A második sor egy cmdlet nevével, vagyis betűvel kezdődik, ennek hatására aktiválódik a parancs üzemmód, és a shell már nem adja össze a két számot, egyszerű karakterláncként (pedig nincs idézőjelek között!) olvassa be. A harmadik sor betűvel kezdődik (parancs üzemmód), de a zárójelek miatt később újra megtörténik az üzemmód meghatározása, és a zárójelben lévő számok hatására a PowerShell az összeadás erejéig kifejezés üzemmódra vált. Az negyedik sorban a zárójeles szövegre parancs üzemmód indul, így a cmdlet kimenete kerül a teljes kifejezésbe. Az ötödik sorban egy karakterláncot adunk meg (ami éppen egy cmdlet neve), de az idézőjelek miatt a PowerShell kifejezés üzemmódra vált, így nem ismeri fel a cmdletet, a nevet egyszerű karakterláncnak tekinti. Az utolsó sorban a & karakter segítségével lefuttatjuk a karakterláncot, vagyis parancs üzemmódra kényszerítjük a shellt.

Ha meg akarjuk számolni, hogy hány parancs (cmdlet) van a PowerShellben, akkor ezt nagyon egyszerűen megtehetjük. A cmdletek listáját a Get-Command adja vissza egy objektumcsoport képében, a .NET-ben pedig minden objektumcsoporthoz tartozik egy Count tulajdonság, amely az elemek számát adja vissza. Vagyis:

A hibaüzenetből megtudhatjuk, hogy nem sikerült a „Get-Command.Count” utasítást végrehajtani, ahogyan az várható is volt. Természetesen nem egyszerre kellene végrehajtani az egész parancsot, hanem elsőként csak a Get-Command-nak kellene lefutnia, ezután pedig a kimeneten megjelenő gyűjteményre kellene Count-ot kérni. Ezt az alábbi szintaktika szerint érhetjük el:

Láttuk a fenti példákban, hogy a PowerShell a cmdletek paramétereit alapvetően szövegként értelmezi (parancsmód), kivéve a változókat:

Sőt! Ilyenkor még a változó metódusaira és tulajdonságaira is lehet hivatkozni különösebb trükközés nélkül:

Word To HTML Converter