A mai világban a privát vagy publikus felhőkben virtuális gépeket használunk, melyek könnyen költöztethetők, újratelepíthetők vagy szükség szerint újabb gépek állíthatók csatasorba. Az ilyen dinamikus erőforráskezelés újfajta üzemeltetési módszereket igényel. A PowerShell maga a manuális végrehajtás helyett az automatizációról szól. A Desired State Configuration újabb szintre emeli az absztrakciót, itt nem azt fogalmazzuk meg, hogy hogyan szeretnénk a gépünket konfigurálni, hogy a kívánt céljainknak megfeleljen, hanem magát a célt, amit el szeretnénk érni és fenn szeretnénk tartani.
Nyelvtani terminológiával élve nem felszólító módban szeretnénk egyre inkább fogalmazni, hanem kijelentő módban. Azaz nem azt modjuk, hogy állítsd be ezt, telepítsd azt, töröld emezt, stb., hanem azt, hogy te egy webszerver vagy, te meg egy adatbázisszerver. Sokkal egyszerűbb, sokkal átláthatóbb lesz így a konfigurációnk. Természetesen azért a felszín alatt valahol el kell magyarázni az operációs rendszernek, hogyan jut el a végcélhoz, de a felszínen sokkal átláthatóbb lesz a szándékunk.
Ebben a fejezetben a DSC főként nyelvi elemeire összpontosítok, az infrastrukturális részek – miután az akár lehet harmadik gyártótól származó rendszer is – nem annyira tartottam a könyv profiljába tartozó témának. A példák mind PowerShell 5.0-n alapulnak, vagy Windows 10 vagy Windows Server 2016 Preview változaton.