PSDrive, PSProvider

Mivel a PowerShellnek kiterjedt saját parancskészlete van ezért logikus az elképzelés, hogy egy-egy parancs hasonló objektumokon is ugyanabban a formában futtatható lehessen. Például a fájlrendszer és a registry is hasonló mappastruktúra-szerűen épül fel. Ebből jöhetett a PowerShell alkotóinak az az ötlete, hogy kiterjesztették a meghajtó fogalmát, PSmeghajtó lett így a fájlrendszeren kívül a registry, a tanúsítványtár, de a függvényeinket és a környezeti és saját változóinkat is ilyen PSDrive -okon keresztül is megnézhetjük.

Ezekhez a különböző PSDrive-okhoz tartozik egy-egy provider (ami egy .NET alapú program), ami biztosítja az egységes felületet, amelyhez a PowerShell cmdletjei csatlakozhatnak. A meghajtók (illetve a mögöttük álló providerek) teszik lehetővé, hogy a Set-Location, a Get-ChildItem, stb. parancsok a fájlrendszerben, a registryben, a tanúsítványtárban és még számos más helyen is teljesen azonos módon működhessenek. A provider által támogatott cmdletek mindegyike használható a providerre alapuló meghajtókon, illetve vannak speciálisan egy meghatározott providerhez készült cmdletek is. Az egyes providerek úgynevezett dinamikus paramétereket is adhatnak a cmdletekhez, amelyek csak akkor használhatók, ha a cmdletet az adott provider segítségével létrehozott adatforráson használjuk. A PowerShell rendszerrel kapott providerek készlete tovább bővíthető, így újabb adatforrások (például az Active Directory!) is elérhetővé tehetők a szokásos cmdletek számára (lásd később).

A PowerShell meghajtók tehát olyan logikai adattárak, amelyek a megfelelő provider közreműködésével a fizikai meghajtókhoz hasonló módon érhetők el. A PowerShell meghajtók semmilyen módon nem használhatók a shell környezeten kívülről, de természetesen a fizikai és hálózati meghajtók csatlakoztatását, illetve eltávolítását a shell is érzékeli.

A PSmeghajtók kilistázásához használhatjuk a Get-PSDrive  cmdletet, egy ilyen drive-on belül érvényes például a get-childitem parancs, azaz alias dir:

A PSProvider eket is kilistázhatjuk a get-psprovider  cmdlet segítségével:

Ebben a listában láthatjuk, hogy az egyes providerek milyen képességek kel bírnak. Az összes lehetséges képességet le is kérdezhetjük (ettől a kifejezéstől most ne ijedjen meg senki, később világossá válik a jelentése):

None: az adott provider semmilyen újabb képességgel nem rendelkezik az alap PowerShell provider képességekhez képest.

Include, Exclude: elemekre történő hivatkozás lehetősége dzsóker karakterekkel (*, ?, stb.) . Az Include jelzi, hogy milyen elemekre szeretnénk kiterjeszteni a parancsunk hatását, az Exclude, hogy milyenekre nem. Természetesen a PowerShell akkor is támogathatja a dzsókerkarakterek használatát, ha maga a provider nem. Ilyenkor „saját hatáskörben” végzi el a szükséges műveleteket. Ha a provider támogatja ezeket a képességeket, akkor teljesítményben kapunk előnyt, azaz gyorsabban hajtódnak végre a műveletek, vagy akár kisebb hálózati forgalmat generál a művelet végrehajtása.

Filter: támogatja a provider-specifikus szűrő kifejezéseket. Igazán „profi” filterekkel majd az Active Directory részben fogunk találkozni.

ExpandWildCards: ez megint csak egy olyan képesség, ami teljesítménynövelő lehet, de azt a funkcionalitást alapban is nyújtja a PowerShell, így jelenleg még egyetlen provider sem rendelkezik ezzel.

ShouldProcess: Ennek birtokában a provider meghívja a ShouldProcess metódust, mielőtt módosításokat végezne az adatokon. Így lehetővé válik a –WhatIf és a –Confirm paraméterek használatával óvatosan megnézni, hogy mi történne, ha végrehajtanánk a változtatásokat, illetve szabályozhatjuk, hogy megerősítést kérjen-e minden változtatásnál.

Credentials: Lehetőséget ad, hogy a műveleteket ne a saját nevünkben, hanem valamilyen más felhasználói fiók nevében végezzük el.

Tranzactions: Engedi a tranzakcionált, azaz mindent vagy semmit elv alapján történő végrehajtást. Jelenleg ezt csak a Registry provider tudja, de várható, hogy majd a fájlrendszer is tudni fogja.

Meghajtók létrehozása és törlése (New-PSDrive, Remove-PSDrive)

PSDrive létrehozásával a gyakran használt helyek elérését jelentősen megkönnyíthetjük. Ha például szeretnénk készíteni egy MSReg nevű PS meghajtót, amely a registry HKEY_CURRENT_USER\Software\Microsoft helyére mutat, akkor a New-PSDrive  paramétereként az új meghajtó nevét, a használandó providert és a gyökér elérési útját kell megadnunk az alábbiak szerint, és máris használhatjuk a frissen létrehozott meghajtót:

A létrehozott meghajtó csak az adott PowerShell munkamenetben használható, kilépéskor egyszerűen elvész. A rendszeresen használt meghajtókat mégsem kell minden egyes alkalommal újra létrehoznunk, a megfelelő parancsok beilleszthetők a PowerShell indításakor automatikusan lefutó profil-szkriptbe is (lásd később). Ha a munkameneten belül törölni szeretnénk a létrehozott meghajtót, ezt nagyon egyszerűen megtehetjük, csupán a nevét kell paraméterként megadnunk a Remove-PSDrive  cmdletnek:

Korábban említettük, hogy a PSmeghajtók csak a PowerShellből érhetők el, a Windows, és más alkalmazások nem ismerik fel az ilyen módon létrehozott útvonalakat. Ha azonban egy külső programot a shellből indítunk el, akkor mégis van mód a korlátozás megkerülésére. Hozzuk létre a „C:\munka” mappát és készítsünk benne egy szöveg.txt nevű szöveges fájlt tetszőleges tartalommal, majd rendeljük a mappához a scripts nevű PowerShell-meghajtót!

Próbáljuk Notepad segítségével megnyitni a szöveg.txt fájlt!

34 . ábra Hibajelzés a Notepadban

Elég rosszul néz ki, igaz? Az a baj, hogy ilyen esetben a beírt útvonalat nem a PowerShell, hanem az elindított alkalmazás értelmezi (illetve esetünkben nem értelmezi). Az eredmény csakis egy szép hibaüzenet lehet, amit nem a PowerShell, hanem a notepad jelenít meg. Azt kéne megoldanunk, hogy a PowerShell (aki persze tudja az igazságot), ne a beírt karakterláncot, hanem az annak alapján megfejtett igazi útvonalat adja oda szegény, buta Notepadnak, hiszen az még soha nem is hallhatott a „munka:” meghajtó létezéséről. A PowerShell belső használatú útvonalainak megfejtésére, feloldására a Resolve-Path  cmdlet szolgál, ami az alábbi módon használható:

Az így átalakított útvonalat már bármely külső alkalmazásnak, így a Notepadnak is odaadhatjuk.

Állandó PSDrive létrehozása

PowerShell 3.0-tól kezdődően a PSDrive-ok nem csak egy adott PowerShell processzben létezhetnek, hanem egy „igazi” meghajtó felcsatolásként, akár PowerShellen kívülről is elérhetők. Ehhez a New-PSDrive cmdlettel a ‑Scope paramétert a Global értékkel és a -Persist kapcsolót kell használjuk:

Ilyenkor van jónéhány megszorításunk:

A meghajtó neve csak egybetűs lehet, ami nem ütközhet már meglevő meghajtó betűjelével

A -Root csak hálózati megosztás lehet

Csak a Global PSDrive-ok lesznek ténylegesen állandóra létrehozva

A felcsatolt meghajtó csak azt létrehozó felhasználó számára lesz látható

Ha ezek teljesülnek, akkor a fájlböngésző ablakban is látszódni fog a meghajtó:

35 . ábra Állandóra felcsatolt meghajtó

Word To HTML Converter